Az Artkartell projectspace nagy örömmel mutatja be Bánki Ákos VHS című kiállítását, amely legújabb sorozatának fehérségbe fúló, magasztosan kijózanító, mégis hiperérzékeny (Very High Sensitivity) világába repít el.
Bánki Ákos (1982) az absztrakcióban szegény 2000-es évek árral szemben úszó képzőművésze: a lélek mélyén csukott szemmel tapogatózó, ösztönelvű absztrakt festő, aki ugyanakkor önmutogató fotográfus is, az itt és mostban hívő performer, avantgárd kocsma coach, fáradhatatlan galériaszervező, mindenkit ismerő független kurátor, kreatív díszlettervező és az elődöket felkutató pionír dokumentumfilmes. A kazincbarcikai születésű, öntörvényű festő nem tagadta meg idoljait, de saját útját járja azok között a határoszlopok között, amelyeket az absztrakt expresszionizmus fröcsögő energiái, a bécsi akcionizmus önsanyargató egoizmusa és a francia informel érzékeny lélekfestészete jelölt ki a 20. század második harmadában.
Az Artkartell projectspace-ben bemutatásra kerülő, legfrissebb, Dionüszosz Terápia című anyaga 2018-ban készült. A minket körülvevő életek és saját létünk törékenységének tragikus megtapasztalásából születő ciklus a 2008-ban megkezdett, Dionüszosz Álma című nagy ívű sorozat üvöltő fehérségbe fulladó, súlyosan nehéz tétele. Bánki fehér krétaport dörzsölt bele a diszperziós mélyalapozó festékbe, majd az áttetsző masszát kézzel terítette szét a falra felfüggesztett, sötétre alapozott vásznakon. A víztiszta anyag nem rajzolja ki a gesztusokat a pár órára limitált alkotási folyamat során, csak megszáradva válnak láthatóvá a sűrűsödő-ritkuló fehér pigmenthullámok. Bánki a nagy fokú pszichés koncentrációt igénylő munka során vakon tapogatózik a vásznon, csak ujjbegyeivel érzékelve a krétapor mennyiségét a folyadékban, miközben formálja az anyagot maga körül, míg meg nem szárad a végül tükörsimává megkötő felület. Úgy éri át szétfeszülve a fehér festék teremtette kozmoszt maga körül – kezeivel körözve a téglalapvásznon –, mint Leonardo híres vázlatán a Vitruviusi ember. A Dionüszosz Terápia egyes képei ennek a performanszszerű alkotói folyamatnak az érzékeny lenyomatai, kiküszöbölve az ecset elidegenítő eszközét és belekényszerítve az embert a festmény anyagon túli dimenziójába.
A VHS című kiállításán Bánki a Dionüszosz Terápia nagy méretű festményei mellé olyan korai, több mint tíz évvel ezelőtt készült, fekete-fehér fotókat válogatott, amelyeken még mámorító szenvedéllyel mutatta fel önmagát. Performerként kente be meztelen testét vörös festékkel, hagyva, hogy ujjai között áradjon, lüktessen, spricceljen és kenődjön szét a folyadék. A szétfeszülő test és a zsigeri testnedvek eksztatikus ellenpontot képeznek a Dionüszosz Terápia fehérségbe fúló, magasztosan kijózanító, mégis hiperérzékeny világa mellett.
Kurátor: Rieder Gábor
Megnyitó: 2019. június 20., 19 h
Beszédet mond: Horváth Márk filozófus
A kiállítás megtekinthető (telefonos egyeztetéssel: +36 30 847 5178): 2019. június 20–július 21.
