Ulbert Ádám 2018-as Thalassa II. / Hal, Vulkán, Ikrek című, Paris Internationale-n bemutatott kiállítása olyan történeteket teremtett újra, amelyekben megjelennek a prehistorikus geológiai és biológia folyamatok tudatalattira gyakorolt hatásai. A 2017-ben született alkotásokból egy olyan önmagába visszatérő referenciamező formálódott, ahol a természettudomány, a mitológia és a mentális folyamatok egymást átjárva alkotnak egy sajátos történetet. Ulbert kiindulópontként Ferenczi Sándor pszichoanaliktikus 1924-es Thalassa (őstenger) elméletét vette alapul. Ferenczi ebben az az írásában a nemiség kialakulásának pszhicho-evolúciós fejlődéséről értekezett, párhuzamba állítva a magzat anyaméhben történő formálódását a biológiai őstörténet hasonló evolúciós lépéseivel. Ferenczi Thalassa elméletében arra tett kísérletet, hogy a szexualitás pszichés kifejlődését összekapcsolja mind a magzat egysejtűből emlőssé válásával, mind pedig a kollektív tudatalatti biológiai kialakulástörténetével. Tette ezt úgy, hogy a nemiséget egy alapvető regressziós funkcióként írta le, melynek célja az őseredeti biológia állapotba való visszavágyódás. Ulbert ezt a pszichoanalitikus elméleti alapot szőtte át a biológiai és mitológiai elbeszélések három különféle szálával: a Lámpáscsápú hal szaporodási szokásával, Arisztophanész Platón Lakomájában szereplő eredettörténetével és a mélytengeri vulkanizmus evolúciós funkciójával.
Ulbertet az óceán mélyén élő Lámpáscsápú halak egyik olyan fajtája inspirálta, amely képes a parabiotikus szaporodásra. Ez a különleges reprodukciós folyamat a hal esetében a hím egyed és a nőstény teljes összeolvadásával jár, egy lényegében új, androgün-jellegű egyedet eredményezve a megtermékenyítés után. Ulbert a lámpáscsápúak szaporodási szokását összekapcsolta Arisztophanész Lakomában ismertetett, erószi eredettörténetével. Arisztophanész ebben az átváltozás mítoszban olyan androgün-jellegű archaikus lényekről mesélt, amelyeknek gömb alakú testében a lélek és a nemiség még egy teljes egészet alkotott. A teljességet és tökéletességet hordozó létállapot olyan erővel járt, amelyet az istenek irigyelni és félni kezdtek, emiatt Zeusz úgy határozott, kettészeli őket. A történet szerint az emberek azóta vágynak arra, hogy létüket kiegészítsék egy társsal. Az istenek erőszakos tette párhuzamba állítható a földtörténet legkorábbi vulkanikus korszakával, amikor a tengermélyi tűzhányók kiemelkedtek az ősóceánból, megteremtve a szárazföldet, és végső soron a szeparáltságokon alapuló organikus életet táptalaját. Ulbert Thalassa II. című kiállításának a logikáját a következő hármasságág alapján lehetne összefoglalni: az eredeti, egységes állapotra való geológiai, biológiai és mentális emlékezet, egy traumatikus szeparációs esemény, valamint az egység állapot és a szeparációs kataklizma egyidejű jelenlété.
Részlet Ulbert Ádám Thalassa II. / Hal, Vulkán, Ikrek című kiállításából az Artkartell projectspace standján, 2018, Paris Internationale
© fotó: Margot Montigny
